Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elengedés és megbocsájtás

2018.02.05

Közeleg a tavasz. A tél igen hidegre sikeredett idén. Az utolsó bejegyzésem környékén Andi megkért, hogy beszeljünk a megbocsájtásról is az elengedés kapcsán.. Nem jött a gondolat. Aztán a télen megszűnt a munkahelyem, majd az új munkám is. De előtte elvesztettem a szabadakaratom az időbeosztásom felett. Nem lehettem a családommal akkor amikor én akartam, mert olyan volt a munkaidőm. Nem telefonálhattam akkor amikor akartam. Ezek lehetnek bagatel dolgok is, de a szabadságomban való korlátozás nekem kicsit sem bagatel dolog. Anyagiakban is komoly veszteségek értek, és ami a legfájdalmasabb volt, két szeretett családtagom eltávozott. Düh, fájdalom, elengedés, meg nem magyarázott miértek..

 

8801136057bd5ae891233.jpg

 

Közeleg a tavasz. Most már éled a termeszet és bennem is az erő.

Elengedések időszaka volt ez. Sokunknak. Sokszor igen fájdalmas. Néha kibirhatatlanul. Aztán Valaki mégis segit és túléljük. De nem elég túlélni. El is kell fogadni, meg is kell bocsájtani.

Hogy mi segithet az elengedésben és a megbocsájtásban­­?

A HIT. Hogy nem vagyunk egyedül. Hogy ha valaminek – valakinek menni kell, menni fog. Ha valami megtörtént annak meg kellett történnie.

Ezt persze könnyen elfogadjuk , ha kis dolgokról van szó. De ha komoly dolgokról van szó, harag és fájdalom marad velünk.

Fontos, hogy elfogadjuk, hogy tőlünk valami sokkal magasabb rendű irányit.

 

d-vitaminrika-livsmedel_2560x1440.jpg

 

Semmi sem vész el. Csak más formát ölt. Átalakul. De velünk marad. A gyerekkorunk -s a gyermeki gondtalanság, az elvesztett barátok, ismerősök, szerettek, emlékek, a jó dolgok. Mind-mind velünk maradnak. Egy ugyan láthatatlan, de létező energiában velünk. Csukd be a szemed. Újra a cseresznyefán lóbálod a lábad. Vagy ölel a szeretted. Bármikor újra élheted. Ezeket SOHA SENKI nem veheti el tőled.

Igen, néha kell, hogy nagy levegőt vegyél , jól kisird magad és elfogadd, már nem lehet visszacsinálni vagy sosem volt és már nem is lesz a tiéd. Már nem tudok újra vele együtt lenni ebben az életben. Már nem tudok haza költözni. Már nem tudok vele beszélni itt és most. Csak ha becsukom a szemem és újra élem. Ha pedig gyógyulni kell,ird újra. Ha megbántott, esetleg te bántottad meg, mondd el neki magadban. Ha hiányik, vagy csak jó újra ott lenni, vele lenni, éld újra ,öleld gondolatban. 

Engedd meg magadnak ezt az elengedés idején.

 

7e61f198870284df21c6f4bee7b8698c.jpg

 

És aztán…

Aztán bizony nagy levegő és HIT és később megjelenik a megbocsájtás és a béke is.

HIT és Béke, hogy nem tudjuk miért történik igy, de valaki tudja. Valaki, aki nálunk bölcsebb. Valaki aki elrendezi azt is, hogy miként fejlődjön egy apró kis sejtből egy emberi lény. Hogy miként forrjon össze a seb a kezeden. Valaki, aki védelmező burokban tart minket, ha hagyjuk. Ha nem akarunk midenáron kiszökni abból. Ha nem lázadó tiniként orditjuk azt, hogy “Te nem tudsz semmit”. Ha rábizzuk magunkat, mint gyermek a szülőre. Ha megnyilunk és elfogadjuk.

 

27654431_2122308744676470_6241765640766004758_n.jpg

 

HIT. A kulcs a HIT.

Hit nélkül elveszünk ebben a nagy Világban.

Pedig nekünk még itt dolgunk van.

Hogy mi?

Engedjük meg, hogy megmutassa.

Ha nyitottak vagyunk, egy sokkal tágasabb Világ jelenik meg előttünk. Aminek az ajtaját nem kell döngessük, mert békével a szivünkben áténekelhetjük magunkat akár a falakon is.

 

going-through-walls4.jpg

 

Tóth Anett , 2018 február